Egy kisgyerek esetében is ugyanolyan fontos – ha nem fontosabb – hogy mi kerül a pocakjába, mint egy felnőttnél. Mivel ők még fejlődésben vannak, sokkal inkább beépül a szervezetükbe a bevitt táplálék, a részükké válik szinte minden egyes falat (sőt a legújabb kutatások szerint már a várandósság alatt eldől, hogy milyen betegségei lehetnek majd a gyermekednek felnőtt korában - ezért már ilyenkor is érdemes odafigyelni).

Nagyon szeretek reggelizni! Főleg akkor, amikor van egy kis időnk és mindenki le tud ülni az asztalhoz. Olyan jó így eszegetni! :)

A hétköznapok viszont sokszor mások: rohanás, korán kelés, "gyorsan reggelizzünk!" felkiáltással. A "gyorsan reggelizzünk" jó ha azt jelenti, hogy iparkodva készítsünk valami finomat, minthogy gyorsan bekapkodjuk az ennivalót. Jó, de mit is?

Először 15 éve futottam össze életem első magvajával. Azt hiszem éppen szezámvaj volt. Hogy hol ismerkedtünk meg, már nem emlékszem, de nagy benyomást nem tett rám akkoriban.

Az 1990-es évek végén még nemigen lehetett kapni ezeket a dolgokat itthon, viszont ma már rengetegféle megtalálható a boltokban. Találkozhattatok már mandulavajjal, szezámvajjal (vagy tahini-vel), mogyoróvajjal, kesudióvajjal, dióvajjal. Azóta nekem is az egyik kedvenc alapanyagommá váltak. Rengeteg tápanyagot tartalmaznak és nagyon jól bele lehet keverni ételekbe, illetve kenyérre kenve is kiválóak.